2014. április 28., hétfő

Második rész

A két nő csak állt egymás mellett. Látszott az arcukon hogy nem a türelemről hírhedtek. Valeri egyenes testtartásából kicsit elengedett,  de ezt valahogy Maya nem nézte jó szemmel ezért legyezőjével hasba vágta a mellette kissé görbe lányt. Aminek hatására Valeria azonnal oszlop testtartásban helyezkedett el és csípős pillantásokat vetett a mellette lévőre.
Gondoltam még pár percig váratom őket, mindig vicces volt nézni párharcukat. De mit is várhatnák, ez a két ember olyan mint a tűz és víz, teljes ellentétek. De mint minden ellentét, nekik is van egybe forrandó céljuk.
De nem húztam tovább a kedélyeket, hisz már majdnem egymást falják fel égető nézzésükel.
-Bocsánatot kérek hogy eddig várattam önöket.-tettetem eleganciámat.-De sajnos feltartottak.-azzal sétáltam kecsesen lefele a lépcsőn, kétballábam bemutatkozott hisz az utolsó fokára, majdnem akkorát estem hogy csókolhattam volna az anya földet. De persze drága barátnőim még szerencsémre utánam kaptak, így nem lett semmi bajom.
-Jól vagy?-kérdezte aggódalmassan May.
-Szerencsémre semmi bajom, hála nektek.-hajtottam le kisé a fejemet szégenletemben.-Hmmm.-sóhajtottam egy aprót.
-Valami gond van? Nem vagy tán beteg, annyira sápadt vagy.-kérdezgetett Valeri.
-Vak vagy te lány? Ki van pirulva, egyáltalán nem sápadt. Hhhh de mit is várhatnánk egy.....
-Mit akarsz velem ezzel közölni?-dobbantott a lábával egyet.
-Igazán semmit.-forgatta meg számpárját a mellette lévő kritikus nőszemény.
-Persze hisz Mrs. Ettiket oly hibátlan.-tette a mellkasára az egyik kezét míg farkas szemet nézett a Maya-val.
-Hölgyeim.-álltam közéjük.-Tán vérfürdött akartok rendezni?-kérdeztem szét tárt karokkal.
Ők csak durcásan hátat fordítottak egymásnak. Ezzen már meg sem lepődök. Csodálkoztam is volna, ha nem rendeznek újabb értelmetlen patáliát. De mit is várhatunk tőlük? Háborút? Nem is csodálkoznék.
-Tudjátok mit? Egy kis tea üde lenne az idegeknek, és a depresszíveknek.-halkítottam el az utolsó szót.
-Milyen tea? Mert Maya ízlése elégé fínyás.
-Nem fínyás, csak kényes.-düllesztette ki a szemeit mint valami hüllő, és a fogait is szinte csattogtatta. -De Valeri biztos valami keserűt szeretne, valahol hallottam hogy az a jó tea ami illik az ember személyiségéhez.-mosolygott rá győzedelem ittasan.
-Még hogy én keserű akkor te savanyú mint egy pöshedt cit....
-Elég!!! Felnőtt érett nők lenéttek ehelyett gyermek módjára viselkedtek.-szapultam őket amire elhallgattak.-Köszönöm.
-Sajnáljuk nagyon éretlen viselkedést tanúsitottunk.-seperte hátrébb az arcából egy haj tincsét Valeri miközben tekintette pásztázta a földet.
-Egyet értek Valeria-val a viselkedésünk nem helyén való volt. Elnézést kérek megbocsájthatattlan viselkedésemért.-mondta szégyenletesen.
Abban a pillanatban a felszolgálok ezüst tálcákon szolgálták fell a jó forró italokatt. Gyönyörű porcelán csészékben szolgálták fel a különféle teákat. Volt köztük citrom, eper, rózsa, menta tea ami nagyon jól esett a kifinomult érzékeinknek.
-Ez a menta tea, valami káprázatos.-mondta elképedve Valeria.
-Ha engem kérdeztek az eper és a citrom remek párosítás.-fordultam a lányok felé.-Amúgy meg se kérdeztem mi járatban vagytok erre?
-Ne várd hogy kihagyjuk a 18.-dik születésnapodat. Végre nővé cseperedsz, és mind a mellett gyönyörű, kedves, talpra esett nővé.-méltatott Maya.
- Ohh köszönöm, nagyon örülök neki hogy ti is ott lesztek életem egyik legfontosabb napján.
-Ez csak természetes.-fogta meg a kezemet Valeri.
-Csak annyit nem értek, hogy-hogy együtt érkeztettek?
-Ennek egyszerű magyarázata van. Az apám szerint nem vagyok elég nőies meg kifinomult ezért mellém hívatta e föld egyik legjobb etikett perszónáját akarom mondani tanárát.-javította ki mondanivalóját.
- És Maya, látsz javulást?
- A tartása pocsék, a modora úgy szint. De szerencsémre a külső adottságai rendben vannak.
-Ahhh értem. Nem füzzől hozzá semmit Valeri?
-Sajnos nem tudok, mert igaza van.-forgatta meg 180º szögben a szemét.
- Remélem te jobb tanítványom leszel.-szólt hozzám Maya.
- Hogy mi? Ezt hogy értetted?-értetlenkedtem.
-Hát az apád azt mondta ha már itt vagyunk felkészíthetünk a születésnapi bálodra. Jobban mondva csak én foglak felkészíteni, ettől a nőszemélytől maximum a kínzás művészetét tanulnád meg.-biccentett a fejével a mellette lévő teázó lány felé.
-Attól hogy egy parancsnok lánya vagyok nem vagyok ördögi.-mi csak halványan mosolyogni kezdtünk ami kisebb kuncogásba torkollott.
Abban a pillanatban kinyitódott a társalgó ajtaja, és egy olyan személy lépett be rajta kit kicsit se szívélyesen láttok.
Erős léptekkel közelített meg minket. Kedves mosoly. A legnagyobb színész kit egész életemben láttam.
-Elnézést, Aiden Frontlen vagyok.-csókolt kezet Valeria-val és Maya-val.
-Mint Frontlen királyság?-érdeklődött Valeri kis álszentséggel.
-Igen, kisasszony. Aiden herceg vagyok.
-Nem tán ön is a hercegnő kérői közt szerepel?-kérdezte Maya.
-Nem, én az úrnő testőre volnék.
-Köszönöm de mint láthassa nem vagyok veszélyben. Kérem távozzon.
-Természetesen, engedelmükkel.-azzal meghajolt és elhagyta a társalgót.
-Annabelle, mily modortalan voltál előbb ezzel a fess fiatalemberrel.-mordult rám May.
- Az tény hogy nem is akarok felé  kedvességet sugározni.
-De hát mért, nagyon kedves. Mi bajod lehetne egy ilyen....
-Ő egy gyilkos.-szakítottam félbe Valeria méltató szavait.
-Hhhh hogy mondod?-szegezte a tekintettét rám a mellettem ülő Maya.
- A mi királyságunk szövetséget kötött a Frontlen királysággal, tudjátok a sárkányok véget, és az apám kereste a kontinens legjobb sárkány vadászát. Amikor olyanra fordult a helyzet hogy nem terem a vidéken egy ilyen ember, akkor Arturh Frontlen felajánlotta a saját fiát.
- De hát a próbákat kellett kiállnia amik nem is kicsit, halálosak.
-Neki nem. Lemészárolta az összes szelídítőt és a sárkányát. Így felfordul a gyomrom tőle. Míg gyilkol megjátssza itt az úriembert.-mondtam undorodva.-Ez olyan.....gusztustalan.
-Tudod a szelídítők...
-Ők mik? Szörnyek, gyilkosok? Könyörgök Maya, ha ők a gonoszok akkor mi mik vagyunk?
-Hogy mondhatsz ilyet? Ezerszer kifinomultabb emberibbek vagyunk. Látszik még hogy gyermek vagy, nem tudod megérteni hogy mi csak békét akarunk.
-Sajnálom May, de nem. Mert hogy is tudnám ezt megérteni? Amikor nem látom. Nem látom a béke zálogát.
-Jaj Anna, mi megpróbáltuk de nem akarnak velünk együtt működni.
- Együtt működni? Hö látszik hogy már nagyon de nagyon rég jártatok királyi gyűlésen.
-Ezt hogy érted?-emelte fel a fejét Valeri.
-Az apám nem akar békét egyáltalán, sőt mi több elakarja őket törölni a föld színéről.
Ők lassan egymáshoz szegezték értetlen tekintetüket. Tudtam. Tudtam hogy nem avassák be őket. Sejtettem hogy mind ez titok előttük.
Hisz ha megtudnák ők se örülnének neki. Meg Valeri a tanács egyik tagja  így sok beleszólása van a csatákba és a harc kimeneteibe. Hiába nő. Hiába jelentette ki az egyik törvény a nők egyenjogúságát, semmi sem változott.
- Ezt mi nem is gondoltuk volna.-nézett dermedt arccal a földnek az előttem ülő lány.
- Honnan is tudtátok volna. Nagyon sok minden változott mióta...-abban a percben torkomban akadt a szó, és arcomat pár könnycsepp takarta.
Olyan rég volt már, és még mindig égetően fáj az emléke. De még most se értem, mi történhetett. Olyan mintha ott lettem volna de még se.
 Bár velem lennél. Mért hagytál itt? Tudom,biztosan tudom hogy nem haltál meg. De akkor mi történhetett? De sose fogom elfelejteni, oltalmazó szavait, mellyel mindig utat mutatott meg tanított mi jó, mi rossz. De hol vagy     ANYA?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése